Élménybeszámoló

Épségben hazatértünk párommal a poreč-i nyaralásból. Szerencsére jó időt fogtunk ki, nagyon jól éreztük magunkat és a tenger egyszerűen annyira csodálatos volt, hogy nem tudok betelni vele mind a mai napig.

Már az első nap lehetőségem volt arra, hogy kipróbáljam a snorkeles könnyű búvárkodást. Nagy Kis Hableány-fanként mindig is kíváncsi voltam, mi van odalent, hogy ringat a víz. Annyira bejött a dolog, hogy utána minden nap legalább másfél-két órát biztosan búvárkodással töltöttünk. Bár az Adria élővilága messze nem olyan színes, mint más tengereké, nekem mégis hatalmas élmény volt. A sok kisebb-nagyobb hal, rák, sünök csodálása és aktív kagylógyűjtögetés közben megtapasztalhattam, milyen is Ariel világához tartozni.

Számomra a nyaralás egyik fontosabb mozzanata A Kis Hableány fotózásunk volt, melyet a nyaralás harmadik napján ejtettünk meg. Előző nap fogtunk két pókrákot (avagy tengeri pókot) az esemény végett. Azért döntöttünk emellett a faj mellett, mert borzasztóan szelídek és jópofák, szemben a helybéli – igaz, Sebastianra jobban hasonlító – nagyobb, agresszívebb tarisznyarákokkal. A fotózásra az üdülőtelep strandján került sor. Pár raj nagyarctól kaptunk némi érdekes pillantást és összesúgást – mondjuk ez várható, ha az ember nyilvános helyen cosplayel -, viszont kellemes meglepetésként ért, hogy sok felnőtt megörökített az unokájának, pici gyerekének. A játszótéren tartózkodó gyerkőcök is igencsak fennakadtak a korláton, amikor megláttak a sziklákon a pici rákokkal (Sebastian 1-gyel és 2-vel) fotózkodni. 😀 A két kis páncélos hősiesen tűrte a fotózást és a simizést, a képek elkészülése után pedig visszaengedtük őket a tengerbe. Nagyon élveztem minden percet, többek között azért is, mert gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy legnagyobb kedvencem, Ariel bőrébe bújhattam egy időre. A ruha anyaga szerencsére a kezdeti aggodalmam ellenére remekül tűrte a tengervizet.

Másnap Novigradba mentünk. (Ez egy kicsi félszigetnyi városka körülbelül 9 km-re Poreč-től.) Itt ejtettük meg a Szépség és a Szörnyeteg fotózást, valamint találtunk egy – autóval kissé nehezen megközelíthető – dombocskát a későbbi képekhez is. Sajnos Belle ruháját nem én varrtam. Ez egy nagyon régi commission volt húgom számára még abból az időből, amikor még abszolút rettegtünk a varrógép használatától és amit csak lehetett, kézzel varrtunk. A poén az, hogy ebben a szerkóban totál úgy néztem ki, mint a húgom. Sajnos nem repesett az örömtől, amikor meglátta rajtam. Bár utalt rá, hogy kiengesztelhetem azzal, hogy megvarrom neki Belle báli ruháját. x”””D Ezt is nagyon élveztem, bár korántsem annyira, mint Arielt. Talán elfogultságból, talán a helyszín miatt, nem tudom.

Még a hazautazás előtti nap úgy döntöttem, újra felveszem az Ariel cosplayemet. Eleinte úgy tűnt, az idő nem lesz kegyes hozzánk. A szél feltámadt, az ég beborult, így volt majdnem fél 12, mire nagyjából cosplay-barát időkép kerekedett. Bár az a hatalmas szél így is borzasztóan zavaró volt. Ez alkalommal Poreč belvárosát választottuk helyszínnek, amely kísértetiesen emlékeztetett arra a városra, ahová Eric vitte Arielt kirándulni. A városban is készítettünk pár képet, majd a part felé vettük az irányt. A régi várfal kicsit Port Royalt juttatta eszembe. Fogalmam sem volt róla, hogy az inkább börtönre emlékeztető épület történetesen egy általános iskola volt, ahonnan a kis diákok “Ariel, Ariel!“-t kiabálva úgy integettek, hogy kis híján kiestek az ablakon. Annyira aranyosak voltak. Egy kedves német hölgy is kért fényképet a kis unokái számára. Sajnáltam, hogy nem hoztam magammal egy szelet kenyeret, hogy a környéken totyogó Hablatyok közül az egyikkel közelebbi fotót is készíthessünk.

Az üdülőtelepre visszaérve készítettünk még a parton pár képet. A hatalmas hullámok gyönyörűek, mégis félelmetesek voltak.

Hazaérve végre át tudtam ölelni a három bolyhos szőrgombócomat, akik közül a két fiú egy picit hízott párom unokatestvérének felügyelete alatt. x”D Amióta csak hazajöttünk, egyetlen lánycicám, Mini (Minerva) mindenhová követ, egy pillanatra sem hagy magamra, dörgölőzik, bújik, dorombol. <3 Szerencsére a nyaralás alatt a Merida parókám is megérkezett és már alig várom, hogy elkezdjem. x3

Utazásunk alatt teljesen beleszerettem a rákokba. Páromtól kaptam is kettő tarisznyarákot, mivel borzasztóan bánatos voltam, hogy nem tudtunk épségben hazahozni pókrákokat. A hímet – természetesen – Sebastiannak, a lányt Betsynek neveztük el. Iszonyú jópofák. Az életben nem gondoltam volna, hogy valaha is tetszeni fog egy díszállat annyira, hogy tartsak is. Mivel a fiatalúr borzasztóan szeret felfedezőútra indulni a szűrő csövén keresztül, úgy döntöttem, kövi fizumból kapnak egy nagyobb akváriumot.

Októberre két cosplayt tervezek. Az egyik természetesen Merida, a másik pedig Daphne (vagy a magyar változatban Diana) a Scooby-Doo című rajzfilmsorozatból. Meridához már a fotózás helyszínei is megvannak. Ha minden igaz, a varrást még a héten el is tudom kezdeni.