Élménybeszámoló

Épségben hazatértünk párommal a poreč-i nyaralásból. Szerencsére jó időt fogtunk ki, nagyon jól éreztük magunkat és a tenger egyszerűen annyira csodálatos volt, hogy nem tudok betelni vele mind a mai napig.

Már az első nap lehetőségem volt arra, hogy kipróbáljam a snorkeles könnyű búvárkodást. Nagy Kis Hableány-fanként mindig is kíváncsi voltam, mi van odalent, hogy ringat a víz. Annyira bejött a dolog, hogy utána minden nap legalább másfél-két órát biztosan búvárkodással töltöttünk. Bár az Adria élővilága messze nem olyan színes, mint más tengereké, nekem mégis hatalmas élmény volt. A sok kisebb-nagyobb hal, rák, sünök csodálása és aktív kagylógyűjtögetés közben megtapasztalhattam, milyen is Ariel világához tartozni.

Számomra a nyaralás egyik fontosabb mozzanata A Kis Hableány fotózásunk volt, melyet a nyaralás harmadik napján ejtettünk meg. Előző nap fogtunk két pókrákot (avagy tengeri pókot) az esemény végett. Azért döntöttünk emellett a faj mellett, mert borzasztóan szelídek és jópofák, szemben a helybéli – igaz, Sebastianra jobban hasonlító – nagyobb, agresszívebb tarisznyarákokkal. A fotózásra az üdülőtelep strandján került sor. Pár raj nagyarctól kaptunk némi érdekes pillantást és összesúgást – mondjuk ez várható, ha az ember nyilvános helyen cosplayel -, viszont kellemes meglepetésként ért, hogy sok felnőtt megörökített az unokájának, pici gyerekének. A játszótéren tartózkodó gyerkőcök is igencsak fennakadtak a korláton, amikor megláttak a sziklákon a pici rákokkal (Sebastian 1-gyel és 2-vel) fotózkodni. 😀 A két kis páncélos hősiesen tűrte a fotózást és a simizést, a képek elkészülése után pedig visszaengedtük őket a tengerbe. Nagyon élveztem minden percet, többek között azért is, mert gyermekkori álmom vált valóra azzal, hogy legnagyobb kedvencem, Ariel bőrébe bújhattam egy időre. A ruha anyaga szerencsére a kezdeti aggodalmam ellenére remekül tűrte a tengervizet.

Másnap Novigradba mentünk. (Ez egy kicsi félszigetnyi városka körülbelül 9 km-re Poreč-től.) Itt ejtettük meg a Szépség és a Szörnyeteg fotózást, valamint találtunk egy – autóval kissé nehezen megközelíthető – dombocskát a későbbi képekhez is. Sajnos Belle ruháját nem én varrtam. Ez egy nagyon régi commission volt húgom számára még abból az időből, amikor még abszolút rettegtünk a varrógép használatától és amit csak lehetett, kézzel varrtunk. A poén az, hogy ebben a szerkóban totál úgy néztem ki, mint a húgom. Sajnos nem repesett az örömtől, amikor meglátta rajtam. Bár utalt rá, hogy kiengesztelhetem azzal, hogy megvarrom neki Belle báli ruháját. x”””D Ezt is nagyon élveztem, bár korántsem annyira, mint Arielt. Talán elfogultságból, talán a helyszín miatt, nem tudom.

Még a hazautazás előtti nap úgy döntöttem, újra felveszem az Ariel cosplayemet. Eleinte úgy tűnt, az idő nem lesz kegyes hozzánk. A szél feltámadt, az ég beborult, így volt majdnem fél 12, mire nagyjából cosplay-barát időkép kerekedett. Bár az a hatalmas szél így is borzasztóan zavaró volt. Ez alkalommal Poreč belvárosát választottuk helyszínnek, amely kísértetiesen emlékeztetett arra a városra, ahová Eric vitte Arielt kirándulni. A városban is készítettünk pár képet, majd a part felé vettük az irányt. A régi várfal kicsit Port Royalt juttatta eszembe. Fogalmam sem volt róla, hogy az inkább börtönre emlékeztető épület történetesen egy általános iskola volt, ahonnan a kis diákok “Ariel, Ariel!“-t kiabálva úgy integettek, hogy kis híján kiestek az ablakon. Annyira aranyosak voltak. Egy kedves német hölgy is kért fényképet a kis unokái számára. Sajnáltam, hogy nem hoztam magammal egy szelet kenyeret, hogy a környéken totyogó Hablatyok közül az egyikkel közelebbi fotót is készíthessünk.

Az üdülőtelepre visszaérve készítettünk még a parton pár képet. A hatalmas hullámok gyönyörűek, mégis félelmetesek voltak.

Hazaérve végre át tudtam ölelni a három bolyhos szőrgombócomat, akik közül a két fiú egy picit hízott párom unokatestvérének felügyelete alatt. x”D Amióta csak hazajöttünk, egyetlen lánycicám, Mini (Minerva) mindenhová követ, egy pillanatra sem hagy magamra, dörgölőzik, bújik, dorombol. <3 Szerencsére a nyaralás alatt a Merida parókám is megérkezett és már alig várom, hogy elkezdjem. x3

Utazásunk alatt teljesen beleszerettem a rákokba. Páromtól kaptam is kettő tarisznyarákot, mivel borzasztóan bánatos voltam, hogy nem tudtunk épségben hazahozni pókrákokat. A hímet – természetesen – Sebastiannak, a lányt Betsynek neveztük el. Iszonyú jópofák. Az életben nem gondoltam volna, hogy valaha is tetszeni fog egy díszállat annyira, hogy tartsak is. Mivel a fiatalúr borzasztóan szeret felfedezőútra indulni a szűrő csövén keresztül, úgy döntöttem, kövi fizumból kapnak egy nagyobb akváriumot.

Októberre két cosplayt tervezek. Az egyik természetesen Merida, a másik pedig Daphne (vagy a magyar változatban Diana) a Scooby-Doo című rajzfilmsorozatból. Meridához már a fotózás helyszínei is megvannak. Ha minden igaz, a varrást még a héten el is tudom kezdeni.

Ariel (The Little Mermaid) photoshoot

Galéria

A galéria tartalmaz 16 fotót.

Helyszín: Porec, Horvátország Karakter: Ariel (A kis hableány) Változat: kék (kirándulós) dressz A fotózás idejére sikerült fognunk két pókrákot, melyeket a fotók elkészítése után vissza is engedtünk eredeti élőhelyére. Hiányzik a két kis vacak. Hősiesen tűrték a simit és a … Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ariel – kék dressz

Nos, ahogy ígértem, leírom Nektek, hogy készült Disney habókos hableányának, Arielnek a kiránduló ruhája. Sajnos sok képet ezúttal nem csináltam – többek között azért, mert elfelejtettem és siettem. ^////^; Ezt a ruhát kevesebb, mint egy hét alatt csináltam, napi 2-3 óra ráfordításokkal – munka mellett.

Hozzávalók:

  • világoskék kevert szálas pamut,
  • égszínkék vászon,
  • égszínkék cipzár,
  • vetex,
  • fekete kabátszövet,
  • fekete horgas-kapcsos szalag,
  • fekete madzag,
  • hajcsat alap,
  • rengeteg gombostű,
  • újságpapír,
  • ceruza,
  • mérőszalag.

A munkafolyamat:

Mazochista módon először a fűzővel kezdtem. Kicsit módosítottam egy alap szív-alakú fűző szabásmintáját.

corset01 corset02 corset03

Mivel egy létező szabásminta sem jó Ariel blúzához, több szabásmintát kellett összehegesztenem, míg elértem a kívánt fazont. A szabásminta hátsó részét elfeleztem, mert az elején úgy terveztem, hogy a szoknyát és a blúzt összevarrom. Később elvetettem ezt a tervet és összevarrtam a hátulját. Legalább így sikerült egy kicsit szűkítenem a fazonján.

blouse02

A masnit egyszínűre csináltam a blúzzal, mivel sajnos nem tudtam egy árnyalattal kékebb anyagot szerezni. Duplán kivágtam a masni fő részét és a “szárát”, vetexszel összevarrtam, majd középen egy cérnával összehúztam, amíg a masni szalagját megvarrtam. Nem lett tökéletes, de ez van. Kijöttem a gyakorlatból. A hajcsat alapért még hétfőn fel kell mennem Veszprémbe ugyan, de az már tényleg a legutolsó simítás.

ribbon2 ribbon

A szoknya készítésének folyamatáról sajnos egyáltalán nem tudtam képet csinálni, mivel ekkorra már tényleg elfogott a szokásos türelmetlen “lennék már kész végre az egésszel” mizéria. Körszoknyát varrtam – pontosabban csak félkört. Az egészet pedig egy 20 centis cipzárral zártam.

A kontaktlencsém és a parókám már jóval korábban megérkeztek. Imádom mindegyiket. A lencsémet napi szinten hordom is. Imádom.

wig

Ahogy látjátok, a szintén Ariel névre hallgató cicám (bár ő fiú, és nem a sellőről kapta a nevét). Tada: a kész szerelés:

trollriel

Őszi Projektek

Jó régen blogoltam itt, amiért elnézést kérek. Munkahelyváltás miatt a Nyári MondoConról lemaradtam ugyan, de Millát semmiképp sem fogom félbehagyni. Jövő tavaszra befejezem a csoport többi tagjával együtt. ^^ Idén versenyt nem merek már idő hiányában bevállalni, ezért csak 2 ruhát készítek – totál fanságból és fotózás kedvéért.

A két delikvens pedig… *insert dobpergés here*

Ariel (A Kis Hableány)

All-Princess-Outfits-Ranked-Ariel-blue-dress

Merida (Merida a Bátor)

Brave_Merida_e1342106484467

Arielt már nagyon pici korom óta imádom, mindig is nagy álmom volt egyszer az ő bőrébe bújni. Egyik ovis farsangon sikerült is a mamám által varrt derékra köthetős, szivaccsal kitömött uszonyommal. De hát ahogy az ember nő, a játékai és az igényei vele együtt nőnek. x”D A fotózást jövő héten tartjuk, bízva abban, hogy az időjárás könyörületes lesz. Idő – és alak – hiányában most csak a kék kirándulós ruháját készítettem el. (A róla készült leírást rögtön posztolom is.)

A második őszi projektem pedig Merida. Amikor először láttam a rajzfilmet, egyből magamra ismertem benne. Ugyanolyan lázadó, öntörvényű, fiús és makacs természetű, mint én, ugyanúgy legidősebb lánygyerek, aki imádja a fiatalabb testvéreit. (Bár nekem csak egy húgom és egy öcsém van, néha ökörségben kétszer annyit kitesznek. xD) A történet eleji feszült légkör közte és édesanyja között pedig igencsak emlékeztetett arra, ami az én anyukám és köztem volt, mielőtt elköltöztem otthonról. A sok veszekedés és nézeteltérés ellenére szívből szereti az édesanyját, akárcsak én. Köztünk is szerencsére rendbe jött minden, a kapcsolatom pedig anyukámmal jobb, mint valaha. Jelenleg egy munkahelyen is dolgozunk. Úgyhogy mondhatni ez a cosplay anyukámnak szól. Amint hazajöttünk a nyaralásból, már el is kezdem, hogy még a hideg beállta előtt végezzek vele. Arról nem is beszélve, hogy a környékbeli hegyek és dombok ilyenkor ősszel csodaszépek, a kissé ködösödő erdők pedig tökéletesen illenek a karakter világához.

Még egy Halloweeni projekten is szeretnék dolgozni, mellyel kapcsolatban deviantArton közzé tettem egy kis közvéleménykutatást, ugyanis két karakter között tépelődöm: Daphne Blake (avagy Diana a magyar változatban; Scooby-Doo) és egy lányosított Chucky (Gyerekjáték) között. ^^